Mindenki másképp csinálja

Amióta velünk van a koronavírus-járvány, valamiféle perverz késztetést érzek, hogy megfigyeljem, ki mennyire tartja be az intézkedéseket. Az utóbbi időben különös hangsúlyt fordítok a maszkviselési szokásokra.

A rövid összegzés: a többség rendeltetésszerűen hordja.

A hosszabb verzió már jóval összetettebb képet mutat, mert az elmúlt hét tapasztalásai is bőven tartogattak negatív élményeket.

Bár már november óta nemcsak a buszokon, hanem a megállókban is kötelező maszkot viselni, talán ez volt az, amit a legcsekélyebb mértékben tartottak be a városlakók. Bármennyire is tisztelem idősebb honfitársaimat, nehezen jutok dűlőre olyan esetekben, amikor én szólok rá a 70-es éveiben járó hölgyre, legyen szíves maszkot hordani. Ennek ellenére tinédzserek lazaságával száll fel előttem a buszra, és a sofőrrel együtt hiába hívjuk fel ketten is a figyelmét a maszk használatára, ő simán leül maszk nélkül az első ülésre. Pedig mi miatta (is) hordjuk.

Aztán sajnos van az az eset, amikor a maszkot az állán viselő ember a buszmegállóban dohányozva (évek óta tilos!) krahácsolja tele a környezetét ki tudja milyen bacilusokkal, a kapualjban egymással maszk nélkül órákat csevegő szomszédasszonyokról, a városközpontban egymás nyakán csüngő fiatalokról nem is beszélve. A könyökön hordott maszkról már említést sem teszek, ha jön a rövid ujjú pólós idő, biztos ők is megjelennek.

Pedig amíg nem jutunk oltáshoz, a koronavírus ellen az egyik legmegfelelőbb fegyver a maszk. Ezzel ugyanis egyrészt csökkentjük az esélyét annak, hogy mi elkapjuk a vírust, másrészt nem is terjesztjük azt – és semmi mást sem.

Hordani sem bonyolult. Csak el kell takarnunk a szánkat, és az ORRUNKAT is. Noha valóban könnyen lecsúszik – sokan még mindig elfelejtik az orrukat is eltakarni, így pedig olyan, mintha nem is lenne rajtuk.

Az imént említett negatív példák erős nyomot hagytak bennem, de általános tapasztalatom azt mutatja, az emberek döntő többsége tudja, hogyan kell a maszkot hordani. Sőt, minden tiszteletem azoké, akik olyan helyen vagy tevékenység közben használják, ahol amúgy nem kötelező. Megemelem nem létező kalapom annak a két futónak – és minden hasonszőrűnek – akik még sportolás közben is hordtak maszkot. Bár a vállukat nem veregeti meg senki azzal, „ügyes vagy, hogy maszkot hordtál!”, még mindig jobb a dicséretet hiányolni, mint a büntetést kifizetni. Mert maszkot nem csak ott kell hordani, ahol kötelező, hanem ott is ajánlott, ahol úgy érezzük, jobban ki vagyunk téve a fertőzésnek.