Egy aktív passzivista

„Vicces pártként” aposztrofálják magukat. Mi az, amit mégis komolyan vesznek?

Magunkat. Ezért szeretnénk bekerülni a parlamentbe. A politikusi manővereket nem szeretjük, inkább az alulról jövő kezdeményezéseket kedveljük, az a mi valódi bázisunk. Ha minket megkeres valaki egy eldugott kis faluból, hogy nincs vacsorája vagy buszmegállója, a passzivista máris ott van. A pandémia idején is nagyon sokat segítettünk, például főtt étellel az időseknek. Most, a háború idején adományt gyűjtünk, segélyakciókat szervezünk.

Érden és környékén melyek a legégetőbb problémák? Az agglomeráció Budapest közelsége miatt speciális helyzetben van.

Igen, elég, ha csak a dugókat nézzük. A megoldás az lehetne, ha folyamatosan átírnánk a városhatárokat, Érdet mintegy közelebb húzva a fővároshoz: minden esztendőben két-két méterrel közelebb kerülnénk Budapesthez, így egy idő után eljutnánk oda, hogy autózás helyett sétálhatunk. Így a mi családi házunk sem lenne már olyan távol a fővárostól.

Ön Érden él?

Huszonhárom éves koromig laktam Érden, és a mai napig itt él az anyukám, a nagymamám, a rokonaim és barátaim. Hozzájuk rendszeresen visszajárok. Szóval én már nem élek Érden, de a szívemben ott él a város.

Fiatalként mire keresné a megoldást, ha megválasztanák országgyűlési képviselőnek?

Többek között arra, hogy éjszaka haza lehessen jutni. Az is probléma, hogy az érdi vendéglátóhelyek nem a mi korosztályunkat vonzzák, így a fiatalok nemcsak dolgozni és tanulni, hanem szórakozni is a fővárosba járnak. Egyébként pedig nem hiszem, hogy engem választanak majd az érdiek, nem is ezért jelentkeztem, hanem azért, hogy a Kutyapártnak meglegyen a 71 jelöltje, és szavazhassanak a Kutya Pártra. Ha mégis bekerülnék valami csoda folytán, a nagyobb, már kidolgozott kutyapártos ügyeket támogatnám, hiszen ezek Érdet is érintik. Ilyen például a korrupció megelőzésére irányuló elképzeléseink. Az elszámoltatást annyira nem forszíroznánk, mert szerintünk ez nem lehetséges, de van egy képviselőjelöltünk, aki kicsit hasonlít Jézusra, ő lenne a megváltó, az összes politikus bűnéért őt ültetnénk le.

Bevállalta?

Még nem sikerült ráerőltetni, de nem sok választása van, ez a sorsa. Ő az út, a villamos és a bérlet, ingyen sörré változtatja a vizet, és egyéb csodákat is végrehajt.

Visszatérve a főkérdésre: a helyi ügyeket illetően mit vinne a parlament elé?

Például a marihuána legalizációját, ami Érdet is érinti – igaz, az óvoda mellett növő vadkenderen kiakadó konzervatív emberek szemléletét ehhez még formálni kell.

Mi az, amit másképp csinálna, mint az elődei?

Én az elődömnek a 2018-as kutyapárti képviselőjelöltet tartom, nem pedig Aradszki András országgyűlési képviselőt. Ha megválasztanának, biztos nem csinálnám azt, amit a Fidesz–KDNP csinált Soros Györggyel, azaz soha nem mondanám, hogy ő a sátán. Aradszki nagyon büszke volt a templomfelújításokra, amelyeket a pandémiás időszakban végeztek el – én úgy érzem, ennek nem akkor lett volna az ideje, mert a vírusveszély idején lett volna sok más helye is annak a pénznek. Örülök, hogy felépült, de én azt tapasztaltam, hogy főként a saját betegségével foglalkozott, a térség problémáinak megoldása pedig az önkormányzatokra hárult. Általánosságban, ha pozitív döntést kell kiemelnem, a Fidesz törvényei közül a nemdohányzók védelmében hozott törvény az egyetlen, amely valóban az emberek érdekét és védelmét szolgálja – de ennek is ott az árnyoldala: a dohányboltokkal kapcsolatos mutyizás.

Milyen érdi akcióik voltak az elmúlt időszakban, és mire számíthatunk még?

A városfelújítás jegyében négy kezdeményezésünk volt. A városközpont egyik büféje odébb költözött, a régi bódé csempemaradványait azonban senki nem tüntette el. Ezt mi kifestettük, kvázi emléket állítva a régi helynek. Érdre egyébként jellemző, hogy egy-egy ilyen projektet nem fejeznek be, hanem félbehagynak, ettől olyan szedett-vedett az utcakép. Padokat is felújítottunk az elmúlt időszakban. Tavaly gyűjtöttünk a Lea Otthonnak, két nap alatt 224 ezer forint gyűlt össze, és ajándékutalványt vásároltunk rajta, amit fehérneműre válthattak be az ott élő anyák. Idén a közpénztékozló pályázatunkból támogatjuk őket. Sok ötlet érkezik a járókelőktől: látják a felújított padot, és mondják, hol van másik, amit rendbe hozhatnánk. Én ezeknek a kezdeményezéseknek nagyon örülök. Van egy komolyabb tervem is, ez a vízelvezetéssel kapcsolatos. Az önkormányzat több helyen próbálkozott már szikkasztó árkokkal, de ezek inkább autócsapdaként működnek. Szerintünk az esőkertek jobb megoldást jelentenek a lezúduló víz megállítására, javítják az utcaképet, valamint tárolják és tisztítják is a csapadékot. Ezt mindenképp szeretném megoldani a részemre juttatott kampánypénzből, azaz ehhez még csak megválasztaniuk sem kell engem a szavazópolgároknak. Izgalmas feladat ez számomra, mert még sosem dönthettem arról, hogyan költsek el egymillió forint közpénzt.